Szörnyű lidércnyomás kezdődött a Berkbigler házaspár és öt gyermekük számára 1983 szeptemberében. Alighogy beköltöztek sivatagi otthonukba, minden éjszaka kövek dübörögtek a házon. Senki nem tudta, honnan kerültek oda a kövek, és a rendőrség sem talált tettest. A család tagjai rengetegszer kirohantak, hogy elkapják a bűnöst, de soha senkit nem láttak. A támadások általában délután fél hat és hét között kezdődtek, amikor mindenki hazaért a munkából és az iskolából. Időnként a család titokzatos kopogást is hallott az ajtókon, ablakokon.
Berkbiglerék eredetileg valami csavargóra gyanaodtak, bár Mrs. Berkbigler kevésbé volt biztos ebben.
- Lehet, hogy szellem - mondta az Arizona Daily Star újságírójának. - Talán valami szent temetkezési hely fölé épült a házunk.
Az újságok hamarosan kődobáló fantomról kezdtek beszélni. A következő hetekben a helyi rendőrség próbálta megoldani a rejtélyt. Gyakran fényes nappal őket is megdobálták, elment a kedvük a nyomozástól.
Az eset legijesztőbb része december 4-én vasárnap történt. Egész nap röpködtek a kövek, de csak szórványosan, így a Start két újságírója odament, hogy riportot készítsenek a családdal. Aznap este 6 óra 10kor olyan sűrű kőzápor volt, hogy az újságírók nem tudtak távozni. Az ostrom két órán át tartott, végül kíhívták a rendőrséget, akik elkísérték a vendégeket.
A legkülönösebb az volt, hogy a kövek csak a garázson keresztül érhették el az ajtót, s mivel ott egy kis teherautó parkolt, a köveknek hatvan cm-es folyósón kellett végigrepülniük a kocsi és a garázs teteje között.
December 6-án és 7-én sokan jöttek a környékről, hogy segítsenek csapdába ejteni a bűnöst. Az állandó őrjárat ellenére röpködtek a kövek, döbbenetes pontosággal eltalálva az embereket még sötétben is. Az önkéntesek végül elűztek egy betolakodót a birtokról, akiről azonban kiderült, hogy a seriff embere.
Aztán egyszerre csak abbamaradtak a dobálások. A második éjszakai őrjárat után abbamaradtak a nappali ostromok és a tucsoni kődobáló fantom esete megoldatlan maradt.