A képzeletbeli barát – Egy igazi szellemtörténet
Egyesek azt mondják, hogy a szellemek léteznek, mások szerint csupán pszichológiai jelenségek. Viszont ha egy szkeptikus ember tapasztal paranormális jelenséget, hajlamosak hívővé válni. A velem történtek, amit most elmesélek nektek, tett engem hívővé.
Ez az egész 20 évvel ezelőtt történt. A családommal akkoriba Saco Maine-be költöztünk. A környék nagyon szép volt és tágas, a hátsóudvar el volt kerítve, amely mögött egy jól gondozott temető állt. Nagyszerű hely volt a gyerekek számára is. A felhőtlen élet nem tartott sokáig.
Egy idő után furcsa dolgok kezdtek történni. Akkor a fiam, Michael 4 éves volt, és barátkozni kezdett egy képzeletbeli lánnyal, akit Emmának hívtak. Eleinte aranyos volt, nem gondoltunk arra, hogy akár ártalmas is lehet. Éjjel, hébe-hóba leültünk olvasni vagy TV-t nézni, amikor azt hallottuk, hogy valami leesik a konyhában. Először nem gondoltunk semmire. Idővel azonban az események sokasodni kezdtek. Néhány hónapon belül nem telt el nap furcsa jelenségek nélkül. Szekrény ajtók nyitódtak és záródtak, tárgyak estek le a polcokról vagy a pultokról stb. Volt egy igazán furcsa eset a kanalakkal. Akárhányszor az asztalon volt egy kanál, az végül hangos csörömpöléssel a földre esett. Amikor hazajöttünk, a tárgyak el voltak mozdítva a helyükről. Egyszer a rendőrséget is kihívtuk, mert azt hittük valaki betört az otthonunkba. A rendőrség nem talált bizonyítékot így végül ejtették az ügyet.
Michael sokszor mondta, hogy „Emma tette. Emma tette.” A feleségem viszont nem akart többet Emmáról hallani. Megmondta Michaelnek, hogy Emma nem valódi. De egy évvel később már meg voltunk győződve Emma valódiságáról, vagy csak mi bolondultunk meg.
A legijesztőbb dolog késő éjjel történt, amikor is apró lábak dobogását hallottuk a hall-ban. A feleségemmel mindketten hallottuk. Felmentünk a gyerekek szobájába, hogy kérdőre vonjuk, miért szaladgálnak, de mindketten mélyen aludtak az ágyukban.
Ez elég indok volt a költözésre. Michael 6 volt amikor kiköltöztünk. Elmonduk neki, hogy új házba költözünk, és ahogy kocsiba ültünk, azt mondta: „Viszlát Emma!” Ezzel minden furcsa és rémisztő dolog abbamaradt.