Dr. Julian Burton ma Los Angelesben dolgozik, ahol pszichoterapeutaként segít az embereknem problémáik megoldásában. Disszertációjában azonban a természetfölötti jelenségekkel, pontosabban a halottakkal való spontán kapcsolatokkal foglalkozott. Kutatásaiban több száz emberrel beszélt az eltávozott barátokkal, rokonokkal való kapcsolatokról. Ez a project saját tapasztalataiból eredt.
Burton édesanyja 1973-ban, 77 évesen halt meg súlyos szélütés következtében. Burtont fájdalmasan érintette anyja távozása, bár kapcsolatuk korántsem szakadt meg.
- Egy szeptemberi estén - meséli Burton - rokonok voltak nálunk. A konyhában vágtam fel az ananászt, amikor jobbról a hátam mögül lépéseket hallottam. Azt hittem, a feleségem az, és odafordultam, hogy megkérdezzem, hol találok egy tálat, de addigra bal felé kiment a látómezőmből. Ebbe az irányba fordultam, hogy feltegyem a kérdést, de az anyám állt ott. Világosan láttam, évekkel fiatalabbnak látszott, mint amikor meghalt. Marabutollal díszített világoskék, áttetsző köntöst viselt, amelyet soha nem láttam azelőtt.
Ahogy Burton nézte, az alak egyszerűen szétoszlott. A férfi másnap reggel felhívta nővérét, hogy beszámoljon neki a látottakról.
- Nagyon izgatott lett - meséli Burton -, és sírva kérdezgette, hogy miért nem neki jelent meg az anyánk. Ettől kicsit rosszul éreztem magam, és megkérdeztem elhiszi-e, amit mondtam. Kiderült, hogy két héttel a szélütés előtt a két nő együtt ment a városba vásárolni, és Burton anyja egy kirakatban látta azt a bizonyos köntöst. Szerette volna megvenni, de sokallta érte a kétszáz dollárt.
Az élmény mély hatással volt Burtonre, aki 42 évesen úgy döntött, visszamegy az egyetemre és leteszi a doktorátust.
- Úgy éreztem - mondta -, valószínűleg sok embernek vannak hasonló történetei, amelyeket érdemes meghallgatni.