LIDÉRCFÉNYEK
A walesiek "halotti gyertyáknak" hívják a különös, kísérteties fényeket, és a halál hírnökeinek tekintik őket. Mások bolygótűznek, szellemfénynek vagy lidércfénynek nevezik a jelenséget.
Az amerikai Wirt Sikes British Goblins című könyvében számos beszámolót gyűjtött össze a rejtélyes fényekről.
Az egyik történetben egy Llandiló-ból Carmathenbe tartó autó utasai három sápadt fényt láttak, amint a Golden Grove-nál átmentek a folyó fölött ívelő hídon. Néhány nappal később három ember pontosan azon a helyen fulladt meg, amikor a csónakjuk felborult.
Egy másik érdekes történet egy lincolni férfitől származik, aki 1913 tavaszán egy nap lovagolni indult.
"Egy lidércfény vonta magára a figyelmemet, amely ugyanarra haladt, mint Én. A mozgása egyenetlen volt, időnként a föld közelében lebegett, máskor hirtelen a magasba szökkent. Egy ideig óvatosan követtem, mert közelebbről is szemügyre akartam venni világító útitársamat. Mivel éjszaka volt, a feltételek kedveztek a megyfigyelésnek.
Egyszer hosszú időre megállt, és az úttól egy bizonyos szögben lebegett. Leszálltam a nyeregből, hátha elkaphatom, de abbana pillanatban, ahogy közelebb mentem, a fél méteres magasságból, ahol pihent, gyorsan felröppent, és a földek felett elszállt. A széles és mély árkok miatt nem tudtam követni, ezért csak néztem ahogy lassan ellhalványul a messzeségben, végül eltűnt a szemem elől.
John Aubrey, a Miscellanies szerzője egy asszony történetét idézte fel, aki abban a házban, ahol dolgozott, öt fénypontot látott lebegni az egyik szobában. Nem sokkal később tüzet gyújtottak, hogy kiszárítsák a frissel vakolt falakat, és öt munkás füstmérgezés következtében életét vesztette.
MIN MIN FÉNYEK
Az ausztráliai Queensland délnyugati részén több mint egy évszázada észlelnek kísérteties fényjelenségeket.
Egy rég eltűnt kocsmaépület és posta után Min Min fényeknek nevezték el. Az első írásos beszámoló 1941 márciusából származik, és egy állattenyésztő tapasztalatát mondja el. Este tíz körül, ahogy elhaladt Boulia és Warenda állomása között levő temető mellett, a síroknál különös ragyogást vett észre. A jelenség görögdinnye nagyságúra nőtt, egy ideig lebegett a sírok fölött, majd elrepült Boulia felé. Az állattenyésztő állítása szerint a fény egészen a városig követte.
Később korábbi beszámolók is előkerültek. Henry Lamond Walkabout című könyvében felidézi egy gyerekkori élményét a Min Min fényekről, még 1912-ből. Először azt hitte, autómobil közeledik.
"Ugyan az autók nem terjednek el, de azért jó néhány szaladgált belölük" - írta. Hamarosan kiderült, hogy nem normálus fényeket lát.
"Ahelyett, hogy a fénygömb kettévált volna, ahogyan az autó lámpáihoz illik, egyben maradt. Egyébként is túl magasab mozgott ahhoz, hogy autó legyen. Volt benne valami hátborzongató."
A fény egyre közeledett a lóháton ülő Henryhez, majd kb 200 méterre tőle tovasuhant. "Hirtelen elhalványult és eltúnt. Nem egycsapásra aludt ki, hanem lassan, mint a villanykörte izzószálai".
A Min Min jelenség - akármi is az - azóta is ámulatba ejti az utazókat.
Kyle története
Épp Innamincka-ból jöttem autóval, ami nincs messze Boulia-tól, amikor fényeket vettem észre mögöttem, amit járműnek véltem. Egy idő után kezdett bosszantani, és könyörögve intettem, hogy előzzön meg, de kitartóan haladt mögöttem. Lassítottam, hogy elengedjem, és ahogy közelebb értem hozzá, észrevettem, hogy nem jármű az, hanem fénygömbök. Megálltam az autóval, és keresni kezdtem a fényképezőgépem. Amikor az egyik fény közelebb lebegett, megpróbáltam lefényképezni, de az hirtelen szertefoszlott.
Soha többé nem akarok arra menni, és hasonló élményben részesülni.