Rugólábú Jack először az 1830-as években jelent meg a délnyugat londoni Barnes Commonban. Rátámadt az emberekre, testileg bántalmazta őket, majd hihetetlen ruganyossággal elugrált. Egyik áldozata a 18 éves Lucy Sales éppen a Green Dragon Alleyben lévő lakására tartott Limehouse-ban, amikor egy köpenyes alak ugrott elő a sötétből, lángot köpve egy időre elvakította a lányt, majs elpattogott.
A Bearhind Lane-ben élő Jane Alsop ég rosszabbul járt. Kopogtak, és ahogy ajtót nyitott, egy köpenyes ember állt a sötétben, és így szólt:
- Rendőr vagyok. Az isten szerelmére, hozzon valami lámpást. Elkaptuk Rugólábú Jack-et itt az utcában! A lány hamarosan gyertyával a kezében tért vissza, de a ,,rendőr" szétnyitotta a köpenyét, amely alól a fejére simuló, szarvassisak és bőrszerűen szűk, fehér egyenruha villant elő. Azonnal elkapta Alsopot, és tapogatni kezdte. A lány ezt mondta támadójáról:
- Az arca gonosz volt, szeme mint valami tüzes golyó. A kezén hatalmas jéghideg karmok voltak, kék és fehér lángokat okádott.
A környéken kitört a hisztéria. Fegyveres éjszakai őrjáratokat szerveztek, de Rugólábú Jack mindig egy lépéssel előttük járt. Az Aldershot laktanyánál látták utoljára 1877-ben. Három őrszemet támadott meg, akik tüzet nyitotak rá, de hiába.
Egy elmélet szerint Rugólábú Jack nem más mint a semmirekellő nemesember Henry Waterford márkija volt, aki úgy tett szert emberfeletti ruganyosságára, hogy hintórugókat szíjazott a bokájához. Ez a teória azonban valószínűtlen, mivel a II. világháborúban az ejtőernyősök hasonló rugókkal próbálták tompítani a fölre csapódás erejét. A kísérlet rengeteg bokatörést eredményezett.