×Furcsa jelenségek×

Angelica története – a rejtélyes bohóc

Amikor 10 éves voltam, az anyukám egy óvódában dolgozott, aminek a neve Kicsi Manók volt. Ez az óvóda, ami egy elég nagy épület, kísértetjárta volt.
Hatalmas játszótérrel, medencével, három másik kisebb játszótérrel, korcsolyapályával, ugrálóval, tantermekkel rendelkezett ami füves területen volt. Ez az épület nagyon öreg volt.
Majdnem elfelejtettem mondani, hogy az udvaron volt egy rejtélyes sziklahalom.
Egy Nő azt mondta, hogy az óvóda kísértetjárta, de mi azt hittük, hogy csak viccel, és nem is hittünk neki. De Ő nem viccelt.
Nem tudom, mi volt itt az épület előtt, de azt tudtam, hogy az a nő szigorú volt velünk. Féltünk is tőle. Ezért sosem kérdeztük meg, honnan veszi ezeket a dolgokat.
Viszont Én, a férjem, a nővérem, a bátyám és az egyik legjobb barátom soha nem felejtjük el azt, ami velünk történt. A mai napig sokat beszélünk erről, most 27 éves vagyok. Nem vagyok mindenben biztos, hogy hogy is kezdődött. A fürdőszobában árnyékokat láttam, pontosabban a tükörben, és nagyon megijedtem. Viszont biztos, hogy rajtam kívül senki nem tartózkodott a helyiségben. A férjem az egyik lakókocsiban élt, az óvóda közelében, és elmesélte, hogy egyszer vért látott a kádban, hangokat hallott amik a nevén szólították, és dolgok röpködtek körülötte. Elköltözött egy másik lakókocsiba.

Nos, egyik nap játszottunk, Én, a férjem, a nővérem, és a legjobb barátom arra gondoltunk, hogy mókás lenne, ha az egyik tanteremben bújocskáznánk. Az egyik tanterembe akartunk menni, de az zárva volt, és senkinek sem volt hozzá kulcsa. Ez nem volt meglepő miután hétvége volt. Egy embernek azonban volt kulcsa, annak az ijesztő nőnek, akitől féltünk és aki szerint a hely szellemjárta. Tehát elmentünk onnan, de mire visszamentünk, az ajtó nyitva volt. Arra gondoltunk, hogy talán nem húztuk elég erősen az ajtót, ezért nem nyilt ki. Ezek után bementünk, hogy játszhassunk. Krétákat találtunk a teremben és elkeztünk rajzolni a falakra. Később lebuktunk, mert észrevették, hogy bentvagyunk. Megkérdezték, hogy hogyan jutottunk be. Elmeséltük mi történt, és mi csak bementünk körülnézni. Egy furcsa zajt hallottunk, és mindannyian felugrottunk ijedtünkben. A férjem a mai napig szokott ijesztgetni, ezért akkor is megkértem rá, hogy viselkedjen. De Ő állította hogy nem csinált semmit. Ránéztem, és tudtam, hogy nem viccel. Aztán egy bizonyos oknál fogva a teremben levő játékbohóc elkapta a figyelmünket. Soha nem láttuk azt a bohócot még. Nem tűnt ijesztőnek, de biztosak voltunk abban, hogy a zaj forrása a bohóctól vagy a környezetéből származik.
Odamentünk a babához, és az egyik sarokba dobtuk. Ezek után úgy döntöttünk, hogy mégis játszunk.
Tudom, hogy senki nem mehetett oda, és nyithatta ki az ajtót, mert személyesen zártam be. Kimentünk játszani megint és miközben az épület körül rohangáltunk, láttuk, hogy a bohóc az ablakban van és minket néz. Az arcán önelégült mosoly volt. Igazából sose láttuk mozogni, de ijesztő volt. Abban is biztosak voltunk, hogy a bohóc előtte sosem mosolygott. Sikítottunk, és elfutottunk. Amikor lenyugodtunk, megkérdeztük egymást, hogy ki tette, de mindenki rázta a fejét. Összeszedtük a bátorságunkat és visszamentünk a terembe. A bohócbaba nem volt sehol. Megijedtünk, hogy talán kijött a teremből ezért odamentünk, hogy megnézzük az ajtót, de az még mindig zárva volt.
Azon a hétfőn visszamentünk megkeresni a babát. Mivel ott volt egy tanár, nem féltünk. A bohócot nem találtuk sehol Megkérdeztük a tanárt, hogy nem e látta. A tanár azt mondta, hogy soha nem látott bohócot a teremben.
Azóta is szóba kerül, és azon gondolkodunk, hogy vajon valaki csak szórakozott velünk, vagy valami más történt. Nem ez volt az egyetlen és legijesztőbb ami történt az óvódában velem.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat