Kísértett útvesztő – Samantha története
Minden Halloween-kor anyukámmal és a testvéremmel építettünk egy kísértetjárta útvesztőt az udvarunkban. Mindig jó móka volt, ijesztgettük egymást és jókat nevettünk. De egyik alkalommal olyan történt velünk, amit a barátnőm Keira és Én soha nem felejtünk el.
Ugyanúgy kezdődött az egész mint minden évben. Jókat szórakoztunk azon az éjszakán is. Később visszamentünk a házunkba ahogy az hagyomány volt. Az anyukám közben mondta a szokásos szöveget a visszaúton: „Segítség, útvesztő!”. Ez szintén hagyomány volt. Az unokatestvérem Freddy Kruegernek öltözött be, aki az útvesztő bejáratán kívül várt, és megvolt győzödve arról, hogy a bejáraton belül csak négy ember tartózkodott abban az időben. Az emberek háta mögé lépett és megijesztette. Közben egy hangot hallott, ami azt mondta, „Ne mondd el az embereknek, mire számíthatnak! Ne tedd!”, és megfenyegette őt a karmaival.
Az útvesztő elülső részén igazítottuk el a szomszédokat és a járókelőket. Egytől egyik szétoszlottak a barátaink és lelkesen ették az édességeket. Keira-n kívül már nem maradt senki, és az emberek száma is csökkent azok közül, akik meglátogatták az útvesztőt. Visszahívtam az unokatestvéremet aki elárulta, hogy egy hangot hallott, ami elmondta, mire számíthat. „Ebben az évben a hamis test egy fürdőkádban van.” – mondta – „Mindenki sikított” és megfenyegette őket a karmaival.
Keira és Én elmentünk jobb irányba, ahol elhaladtunk a zombi bohócok, pókok és még néhány jelentéktelen dolog mellett. Büszkék voltunk az egészre. Körüljártunk egy zugot, és ott volt a test, ami bentvolt a koszos kádban. „Hogyan válhat barnává? – kérdezte Keira miközben az orrát ráncolta. Lefestettük, és arra gondoltam, hogy az unokatestvérem ragasztót tesz majd rá, hogy igazinak tűnjön. Nemigazán érdekelt.. Keira remegni kezdett. „H-h-hogy értet el, hogy elfordítsa a fejét?” – kérdezte dadogva, és…
A szemei izzó sárgás pirosos színné változtak, és a fejét felénkfordította. Elkezdtünk sikítani. Több ember rohant a sikítás irányába és kérdezték mi a gondd. Ők is látták azt, amit mi, de azt gondolták, hogy ez is csak vicc ezért velünk sikítottak. Csakhogy a barátnőmmel valóban rémületünkben sikítottunk, és az anyukám ezt megtudná erősíteni. Futva jött hozzánk. Én szótlanul a testre mutattam, és vetett rá egy pillantást, majd a kezeit az arcomra tette. „Sam, drágám, mi a baj?” – kérdezte. – A-az a t-test…igazi…-mondtam. Anyám a homlokát ránclta, és megmondta, nincs több útvesztő. Elvitt minket onnan, miközben visszanéztem a testre. A szemei már újra feketék és üresek voltak. Remegtem.
*************************************************************
*************************************************************
A régen látott barátom a Clubban – Briana története
Ez a történet akkor történt, amikor Mexico-ban meglátogattam a családtagjaimat. Egy éjjel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az egyik bárba a barátaimmal. A Club-bban összetalálkoztunk néhány régi ismerőssel, köztük egy 10 éve nem látott baráttal. Mindenki boldog volt, jókat szórakoztunk és zárásig táncoltunk. Miután elhagytuk a bárt, felajánlottam ugyanannak a barátnak, hogy hazaviszem. Szomorúnak tűnt, mire elmondta, hogy a szülei mérgesek lesznek, hogy későn ért haza. Mondtam neki, hogy beszélek velük. Jó ötletnek tartotta, de megkérdezte, hogy várhatna-e az autóban. Odamentek a bejárathoz, és láttam, hogy van ott néhány vendég. Amikor a szülei megláttak, úgy tűnt örülnek nekem. Nagyon kiváncsi voltam, ezért megkérdeztem, mi folyik ott. Az édesanyja elmondta, hogy a lánya néhány órája autóbalesetet szenvedett és meghalt. Azt mondtam „Ez nem lehet, hiszen most hoztam haza.” Odamentünk az autóhoz, és nagy megdöbbenésemre senki nem ült benne. Üres volt. A rendőrök elmondták, hogy éjfél körül hunyt el, pontosan akkor, amikor találkoztunk a clubban. Azóta sem tudom megmagyarázni a történteket.
******************************************************
******************************************************
Sötétedés után – Amy története
Mit gondolsz, mik történnek sötétedés után? Az emberek – nagy képzelőerejüknek köszönhetően – néha furcsa, beazonosíthatatlan zajokat hallanak, vagy egy árnyat látnak a szemük sarkából. Ezek a képzelgések az agynak köszönhető, ami próbálja felismerni azokat a dolgokat, amiket az ember valami félelmetesnek hisz. Nos, Én soha nem voltam nagy híve a paranormális jelenségeknek, nem is foglalkoztam hasonló dolgokkal sem. De ez megváltozott, amikor Maryland-be költöztünk.
Egy nagyon szép házba költöztünk, de hamar rájöttem, hogy a szép ház, valami rosszat takar.Az első éjszaka, már az ágyban voltunk a nővéremmel, amikor azt hallottam, hogy a telefonja szöveget ír. Odanéztem, mert azt gondoltam, hogy a nővérem az. De nem láttam azt a fényt, amit a telefonok adnak ki, ha használják. Erre Ő: „Nem én vagyok, azt hittem Te voltál.” Ez csak az első éjjel…
A második éjszakán arra ébredtem, hogy az ablakom nyitva an, és enyhe szellő fújdogált be a szobába. Felkeltem, hogy becsukjam, azután visszaaludtam. Mielőtt elaludtam volna, hallottam, hogy valaki a nevemet suttogja. Másnap reggel az ablakot nyitva találtam.
Kb egy héttel később áthívtam a szomszédomat egy éjszakára. Arra bátorított, hogy menjek ki az erdőbe éjjel 11-kor. Azt mondtam, ha Ő is jön velem. Végül elérkezett az idő, és zseblámpával elindultunk. Egy ideje sétálhattunk, amikor megpillantottunk egy elrodhat ajtót találtunk, rajta egy szarvasfejjel. Ez eléggé összezavart minket, és kb 1 percen keresztül bámultuk egymást, mire visszanéztünk az ajtóra. De semmi nem volt ott. Egy kicsit kiborultunk, és visszafutottunk. Kinéztünk az ablakomon és egy fehér fényt láttunk, ami az erdőből jött. Megpróbáltuk elfelejteni…
Egy másik éjszaka a szüleim nem voltak otthon és a nővérem is a barátainál volt filmezni. Tehát egyedül maradtam a házban. Miközben Tv-ztem, lépéseket hallottam, és megfordultam, hogy lássam, ki az. A szarvast láttam, piros szemei izzodtak, és egyenesen rám vicsorgott. Azt gondolnád, hogy ez nevetséges. Nem. Elindult felém, mire azt visítottam, hogy Jézusom. Kettőt pislogtam, mire a szarvas eltűnt. Ahogy átfutottam a nappalin, megint láttam a démont. Vérbe borult szemei a gyűlölettől izzodtak. Teljesen megfagyott bennem a vér, és kirohantam a házból.
A költözésünk előtti nap épp a Paranormal Activity-t néztem, amikor morgást hallottam. Megfordultam és ugyanazt a démoni szarvast láttam, amit néhány hónappal azelőtt. Még dühösebbnek tűnt. A szívem majd megállt. Hirtelen valami erő megfogott, és én kétségbeesetten küzdöttm. Ez a valami nevetett. A félelem legyőzött engem. Nem tudtam mozdulni. Az anyukám berontott és ordítva próbált kiszabadítani. Mielőtt elájultam, láttam az apukámat és a nővéremet bejönni. Ezután semmi. Minden abbamaradt. Ezek után elköltöztünk. Ahogy elhaladtunk a ház előtt, láttam azt a démont a szobám ablakából. Az volt az utolsó alkalom, hogy láttam. A házat senki nem vette meg utánunk.
Most megyek aludni, legalább egy fényforrással a szobámban, és köszönöm mindenkinek aki hisz nekem.
******************************************************
******************************************************
Gonosz az alagsorban – Kelly története
1988-ban történt Cantonben, Ohióban. A legjobb barátom anyukája akkor halt meg, ezek után az alagsorunkban élt. Azon az éjszakán, a barátom átment a mostohaapjához Jack-hez, és megkérte, hogy maradjon nála. Tehát 5 körül távozott. Én unatkoztam, ezért áthívtam egy másik barátomat. Roger átjött és kártyával kezdtünk játszani. Majd hirtelen mindketten határozottan hallottuk, amint az alagsori ajtó becsapódik. Lenéztem, és láttam, hogy a másik barátom mégsem maradt a mostohaapjánál, és visszament az alagsorba. Kiabáltam neki a szobán keresztül, de nem válaszolt nekem. Azután láttam őt elhagyni a szobáját és a hátsó ajtóhoz ment. Újra a nevét kiabáltam, és végre meghallotta. Felnézett rám, de nem az én barátom volt az. Szemei pirosan izzodtak, fogai sárgák, élesek voltak, nyelve sötét volt. Rajtunk nevetett, azután visszasétált az alagsori szobába. Roger kiment a teherautójához, Amiben a puskáját tartotta, és lementünk az alagsorba megkeresni a barátomat. De ott nem találtunk senkit. Visszamentünk a szobába, ahol kártyáztunk, és mélyen eltöprengtünk azon, ami történt.
Végül kihívtuk a rendőrséget és 10 percen belül ki is értek. Elmondtam nekik mi történt, és beleegyeztek abba, hogy átkutatják a helyet. Kinyitottam az alagsori ajtót hogy beengedjem őket, és elsőként akartam bemenni a szobába. Abban a pillanatban a rendőr visszahúzott, mondván először a kutyákat engedik be. Azután a rendőrök mentek be, végül pedig Én. Körülnéztek mindenhol, de semmit sem találtak. Aztán megkérdezte, hol vannak a kutyák. A leghátsó saroknál megpillantottuk a hat rendőrkutyát, és furcsán viselkedtek. Morogtak arra a bizonyos sarokra, majd hirtelen egy sikoltást hallottunk. A kutyák ugatni kezdtek és az ajtó felé kezdtek futni. De semmi különöset nem találtak, így le is zártuk az egészet.
Aztán szombaton, miközben játszottuk, újra hallottuk a nevetést. Lenéztünk és ott volt újra az az ilyesztő alak. Gyorsan bezártuk az ajtót, és a szellőzőnyílásra terítettem egy fürdőlepedőt. Roger haza is ment.
Következő nap, lementem az alagsorba, és a barátom szobájában észrevettem valamit a falon. A 666-os számot írta fel valaki, és úgy tűnt, vérrel írták. Kb. egy héttel ezután, a legjobb barátom végre hazajött, és megpróbáltuk lefesteni a számot a falon, de úgy tűnt az újra és újra kirajzolódik.
Soha többé nem láttuk azt a rémséget, de van egy olyan érzésünk, hogy újra meg fog látogatni.
******************************************************
******************************************************
Gonosz az alagsorban – Kelly története
1988-ban történt Cantonben, Ohióban. A legjobb barátom anyukája akkor halt meg, ezek után az alagsorunkban élt. Azon az éjszakán, a barátom átment a mostohaapjához Jack-hez, és megkérte, hogy maradjon nála. Tehát 5 körül távozott. Én unatkoztam, ezért áthívtam egy másik barátomat. Roger átjött és kártyával kezdtünk játszani. Majd hirtelen mindketten határozottan hallottuk, amint az alagsori ajtó becsapódik. Lenéztem, és láttam, hogy a másik barátom mégsem maradt a mostohaapjánál, és visszament az alagsorba. Kiabáltam neki a szobán keresztül, de nem válaszolt nekem. Azután láttam őt elhagyni a szobáját és a hátsó ajtóhoz ment. Újra a nevét kiabáltam, és végre meghallotta. Felnézett rám, de nem az én barátom volt az. Szemei pirosan izzodtak, fogai sárgák, élesek voltak, nyelve sötét volt. Rajtunk nevetett, azután visszasétált az alagsori szobába. Roger kiment a teherautójához, Amiben a puskáját tartotta, és lementünk az alagsorba megkeresni a barátomat. De ott nem találtunk senkit. Visszamentünk a szobába, ahol kártyáztunk, és mélyen eltöprengtünk azon, ami történt.
Végül kihívtuk a rendőrséget és 10 percen belül ki is értek. Elmondtam nekik mi történt, és beleegyeztek abba, hogy átkutatják a helyet. Kinyitottam az alagsori ajtót hogy beengedjem őket, és elsőként akartam bemenni a szobába. Abban a pillanatban a rendőr visszahúzott, mondván először a kutyákat engedik be. Azután a rendőrök mentek be, végül pedig Én. Körülnéztek mindenhol, de semmit sem találtak. Aztán megkérdezte, hol vannak a kutyák. A leghátsó saroknál megpillantottuk a hat rendőrkutyát, és furcsán viselkedtek. Morogtak arra a bizonyos sarokra, majd hirtelen egy sikoltást hallottunk. A kutyák ugatni kezdtek és az ajtó felé kezdtek futni. De semmi különöset nem találtak, így le is zártuk az egészet.
Aztán szombaton, miközben játszottuk, újra hallottuk a nevetést. Lenéztünk és ott volt újra az az ilyesztő alak. Gyorsan bezártuk az ajtót, és a szellőzőnyílásra terítettem egy fürdőlepedőt. Roger haza is ment.
Következő nap, lementem az alagsorba, és a barátom szobájában észrevettem valamit a falon. A 666-os számot írta fel valaki, és úgy tűnt, vérrel írták. Kb. egy héttel ezután, a legjobb barátom végre hazajött, és megpróbáltuk lefesteni a számot a falon, de úgy tűnt az újra és újra kirajzolódik.
Soha többé nem láttuk azt a rémséget, de van egy olyan érzésünk, hogy újra meg fog látogatni.